Egy kis patak, mindig rohant…

Egy kis patak, mindig rohant…

Nincs hozzászólás a(z) Egy kis patak, mindig rohant… bejegyzéshez

Az alább olvasható sorokban ismét elhívom az olvasót egy kis emlékezésre, ahová egy olyan ösvényen keresztül vezet az út, amelyet az idő folyondárja már rég benőtt, de bízom benne, hogy ki tudom szabadítani annyira, hogy az járható legyen mindenki számára…Történetünk a nyolcvanas évek elejéig nyúlik vissza, ez idő tájt kezdett elmém nyiladozni a világ szebbik arca felé. A városban ahol kamasszá cseperedtem, volt hazánk alumínium iparának fellegvára.

Környékünkön több bauxit bánya is üzemelt, ahol a fejtés során nagy mennyíségű kristálytiszta karsztvíz vált feleslegessé, melynek hasznosítatlan mennyiségét a közelben csörgedező Melegvíz patakba irányították. A kis patak ettől olymértékben felduzzadt, hogy az már kisebb folyó vízhozamának is megfelelt! A meder kiszélesedett, helyenként kimélyült, a kanyar íveknél alámosott szakaszok alakultak ki. Mivel a bányából állandó hőmérsékletű víz került bele, ezért a Melegvíz egy nagyon sajátos jellegű kis folyó lett, a hőmérséklete pedig télen- nyáron állandóvá vált, 15-20 fok között.

Aki nem járt ott nehezen tudja elképzelni, de adva volt egy nagyon bővízű, gyors folyású, ezért oxigéndús, kristálytiszta folyó, nagyon változatos mederviszonyokkal. Rövid idő alat olyan halszaporulat, és növekedés volt jelen, hogy ma már csak álmodozunk ilyen bőségről! Itt láttam először életemben 50 centis domolykót, hatalmas márnákat, és mivel a Melegvíz összeköttetésben állt hazánk elsőszámú pisztrángos vizével, ezért ebből a fajból is gyönyörű példányokat! Megfogni persze csak az apraját tudtam, akik eltűrték tudatlanságom, és óvatlanságom ellenére csalimra ráharaptak. Ma már tudom hogy egy ilyen helyen ahol a part nagyon közel van a halak tartózkodási helyéhez, sokkal óvatosabban, csendesebben kell horgászni, mint tettem ezt akkor, duhaj ifjonc koromban!

Később aztán egyesület is alakult itt, és egyre többször lehetett látni legyezőhorgászokat is, nagyon szép eredménnyekkel! Ismerettségek is születtek itt, ma már tudom hogy ezt inkább életre szóló barátságnak hívják, mint ahogy a Melegvíz patak is örökre a sziívembe költözött…Gondoltam hát egyet, és bár tudtam hogy az iparág megszünésével kis barátom is visszavonult, úgy döntöttem meglátogatom! Az öreg fák a parton állnak még…A régi vizimalom romjai ugyanott vannak… Helyenként a nád is árulkodik, itt valamikor egy kis patak élte rohanó életét, benne ezer apró titkával…Ismerősként jártam ott, megértettem amit a táj üzent: Semmi sem örök, minden múlandó , az emlékek ösvényein azonban fellelhetünk rég feledett nyomokat, s őrizhetjük, továb adhatjuk míg élünk…Remélem sikerült: in memoriam Melegvíz patak!

/Gpont

About the author:

Leave a comment

tizennyolc + kettő =

Back to Top