Harcsa story

Harcsa story

Nincs hozzászólás a(z) Harcsa story bejegyzéshez

Régóta gondolkodom azon, milyen jó is lenne kicsit visszamenni az időben egy időgéppel és mondjuk a honfoglalás idejében átpergetni egy pár napot a Tiszán. Szerintem a mai ember el sem tudja képzelni azokat az időket, amikor még szabályozatlan, halban gazdag és igazi vad folyó volt a Tisza. Sokszor eszembe jutott ez alatt a 4 év alatt mióta pergetek, hogy vajon mekkora lesz a legnagyobb pergetve kifogott halam, és vajon mikor akad majd a horgomra? De mint egy páran közületek én is azt szeretem a legjobban a pergetésben, hogy bármikor bekoppanhat életed halának a rávágása. Az egyik pillanatban még teljes sötétség és néma csend lebeg szeretett folyód fölött, sehol egy rablás, csobanás csak az éjszaka állatainak a neszét hallod hátad mögül az erdőből. A következő pillanatban pedig bumm..

Szűk két hete történt meg velem, hogy Zoli barátommal éjszakai pergetést terveztünk a hétvégére. Erre az estére kölcsönkértük a sógora csónakját, ami pár hete már lent volt a Tiszán. Indulás előtt bapakoltuk az evezőt és a csónakmotort majd beszéltünk pár mondatot a sógorral aki elmondta, hogy a minap lent volt kicsit a parton és már világosban raboltak a harcsák úgyhogy étvágyuknál voltak. Mi is ebben bíztunk mivel még 1 nap hátra volt a süllőtilalomból és a víz zavarossága miatt amúgy is harcsázni készültünk. Kb. fél 7re értünk ki a partra, felrögzítettük az öreg csónakmotort, bapakoltuk a felszerelésünket és már araszoltunk is fölfelé a folyón. A környéken kisebb zivatalok pattantak ki, ennek köszönhetően mi is kaptunk kicsit az égi áldásból. Menedék ként egy fa lombja alá kormányoztuk csónakunkat ahol addig amíg elállt az eső megvacsoráztunk és előkészítettük felszerelésünket, hogy éjszaka már ne kelljen zörögni semmivel feleslegesen. Felakasztgattuk kedvenc wobblereinket a csónak oldalára, kimerigettük a csónak aljából a vizet stb.

Az eső elálta után rácsorogtunk a kiszemelt helyre ahol folyással keresztben lehorgonyoztunk így kényelmesen tudtunk pergetni egymás zavarása nélkül. Látványosan sok volt már világosban is a rablás amiknek a nagy többségét még a vehemens balinok okozták. Barátom egy méretes süllőt akasztott ami a csónak mellett leakadt én pedig egy balint fogtam a sötétség beállta előtt. Ezután kb. fél 9ig folyamatos rablásoktól volt hangos a környék majd egyszer csak elcsendesedett minden és csak egy bagoly huhogását és az erdőben motoszkáló vadak csörtetését lehetett hallani. Ennyi lett volna néztünk össze. A távolból látni-hallani lehetett néhány villám villanását, 1-2 buffanást de a közelben semmi. Barátom le is rakta a botot, mondván pihen egy kicsit hátha újra enni kezdenek addig ír egy smst. Én persze tovább cserélgettem és dobáltam a wobblereket. Az egyik már sokadszor felrakott darab egy ssr7es rapala volt ami kedvenc típusom így legtöbbször vele kezdem és vele is fejezem be a pergetéseimet. Amint kis leúsztatás után elkezdtem bevontatni érezhetően bele úszott a húzós vízbe ahol kissé visszalassítottam a tempóját, majd amikor kiért a langóba bumm, egy olyan erejű rávágást éreztem mint még eddig soha. Abban a pillanatban a megakasztott hal farka vagy lehet hogy egész teste kivágódott a vízből. Barátom kis ilyedség után eloldotta a horgonyt és a hal irányába evezett. Ez alatt én megtettem minden tőlem telhetőt, de visszafognom nem sikerült a harcsát. Mert ekkor már mindkettőnknek világos volt, hogy egy nagy harcsával akadtunk össze. A következő 10-15 percben csak mentünk amerre a harcsa húzott minket, kis partszéli kitérő után be a mederbe. Ez idő alatt csak húzta le a 19-es fonottat a dobról minha csak valami tengeralattjárót akasztottam volna.

Kis idő múlva fordulat következett be a fársztásban, mert sikerült pár méter zsinórt visszanyernem és föntebb húzni őkelmét. Megkezdődött a huzavona, hol ő kapott erőre hol pedig nekem sikerült fentebb pumpálnom. Mondjuk a pumpálás kicsit erős szó, mert nem egy dióverő bot volt a kezemben hanem egy 3m-es 15-40g-os pergető pálca. Ennek tudatában csak nagyon csínján próbáltam kezelni a helyzetet. Persze miért ne megérkezett egy újabb nehézség amit a sodorvonalban úszó nyárfa szösz okozott. A fárasztás során ugyanis a zsinór összeszedett egy rakás szöszt ami mogyoró nagyságú gombócokban állt össze a fonotton és amikor végre sikerült volna fentebb húzni a harcsát a véggyűrűkben megakadtak, lehetetlenné téve a további zsinór felcsévélést. Ekkor megmentőm és hű barátom újra segítségemre sietett és miközben én a harcsával küzdöttem ő a zsinórról tépkedte le a csomókat. Ekkor már kb. 20-25 perce fárasztottuk egymást a hallal ami persze egy örökkévalóságnak tűnt és már nagyon fáradtak voltunk, legalábbis én biztos. A következő pillanatban aztán egyszer csak felszínre húztam és megláttuk a lámpafénynél az egész harcsát. Basszus! Szisszentük fel szinte egyszerre.

Még volt neki 3-4 kirohanása de a második fej ütögetés után Zoli magabiztosan egy ronggyal belenyúlt a szájába és nagy nehezen beemelte a csónakba. A következő egy percben csak pihegtünk mindhárman a csónakban miközben a víz csak vitt le minket az öreg folyón. Amikor magunkhoz tértünk összeszedtük a gondolatainkat és a szanaszét heverő felszerelésünket és a part felé irányítottuk csónakunkat. Ott került sor a wobblerszabadításra is ami kissé hosszadalmasra sikeredett ugyanis teljesen torokra vette a 7 centis rapcsit és olyan rossz helyre akadtak a horgai, hogy rövid idő alatt az egész csónak alja teli lett véres vízzel. Gondoltuk kikötjük hosszú kötélen hátha magához tér. Amikor ez megtörtént átkötöttem a szerelésem és meglepődve nyugtáztam, hogy mindkét hármashorgon csak kis mértékben hajlott ki 1-1 ág, a kulcskarikáknak pedig semmi bajuk. Pedig originál gyári horgok és karikák voltak még fent amit sokan kapásból lecserélnek jobb minőségű erősebb darabokra ha harcsázni mennek. Egyszóval oltári nagy mázlim volt velük.

A zsinórból viszont pár métert le kellett vágnom mert a nagy küzdelemben igencsak meggyengült. Főleg a fársztás elején sérülhetett meg amikor a hal kapásból berongyolt a bokros köves partoldalba ahonnan nehezen jött ki. Ránéztem az órámra, lassan 10 óra. Jó lenne ha még Zoli is fogna valamit gondoltam magamban. Az éjszaka további részében azonban lassan teljesen abamaradtak a rablások és már koppintásunk sem volt bármivel is próbálkoztunk. Amikor visszaérkeztünk a megjelölt fához felhúztuk a harcsát a víz alól , de nem mutatott nagy ellenállást, nem evezett a farkával és szinte függőlegesen mozgott a kötélen. Kis tanakodás után arra jutottunk, hogy ha 4 és fél óra alatt nem tért magához kár lenne elengedni, mert nagy valószínűséggel elpusztulna és csak felakadva végezné méltatlanul valami stég oldalán így hazahoztam.

Itthon meg lett mérve 155cm és kereken 30kg volt. A hal és a horgászat emlékére kikészíttettem a fejét egy szakemberrel, hogy ne merüljön feledésbe eme gyönyörű ragadozó. Bár legjobban annak örültem volna ha fényképezés után elúszott volna.

/KAYAKMAN

 

About the author:

Leave a comment

20 + tizenhét =

Back to Top